Magtól magig

Május végén az Európai Bizottság „Best of the best” díjjal jutalmazta a 2010-2014 között megvalósult Pannon Magbank projektet. A LIFE+ programban elért sikertörténet koordinálója a Növényi Diverzitás Központ (NöDiK) volt, akik összesen 401 737 eurót nyertek az őshonos, vadon élő hazai növényfajok magvainak begyűjtésére és hosszú távú megőrzésére. Dr. Török Katalin tudományos főmunkatárssal a program mintaterületére, Peti Erzsébet projektvezetővel pedig a Pannon Magbankba látogattunk el. 

A Jeges-tenger közepén található Spitzbergákon (norvégül Svalbard) nagy kincset őrizget az emberiség: a szinte néptelen tundrai szigeten, egy elhagyott szénbányában pihen a világ élelmiszernövényeinek magállománya. A NordGen tárolója 120 méter mélyen őrzi az értékes magkészletet, ami a remények szerint több száz évig csíraképes állapotban fenntartható. Így akár egy nagyobb méretű katasztrófa esetén is lesz miből feléleszteni az élelmiszer termelés alapjait. A termesztett növények gyűjteményein kívül a vadon élő növényfajoknak is sorra épülnek magbankok. Ilyen a projekt keretében kialakított Pannon Magbank is. 

Tudományos elméletek szerint a növényfajok egynegyedét fenyegeti a kipusztulás, egyrészt a természetes élőhelyek nagymértékű elpusztítása miatt, valamint a klímaváltozás és az özönfajok elterjedése is veszélyezteti a vadon élő fajokat. 

A Pannon Magbank projekt a Pannon geográfiai régió vadon élő növényfajai felének (nyolcszáz faj) begyűjtését, a magok feldolgozását és megőrzését célozta meg. A projektben résztvevő intézmények mindezek mellett vállalták egy maggyűjtési illetve magtárolási kézikönyv kidolgozását, képzéseket szervezetek a gyűjtők részére, előadásokat tartottak, szakmai anyagokat állítottak össze a nyilvánosság minél szélesebb körű tájékoztatására.  Az öt évig tartó munka több helyszínen zajlott, elsőként a projekt kiskunsági mintaterületére látogattunk el.

Utunk Fülöpházára vezetett, pontosabban a település melletti, termelésből kivont földekre. Ami számunkra csupán ugarnak tűnik, az valójában élőhely-rekonstrukciós bázisként szolgál. Dr. Török Katalin, az MTA Ökológiai Kutatóközpont munkatársa elmagyarázta, a helyszínen a magbankban tárolt minták segítségével próbálták a honos fajokat visszatelepíteni. Hat mintaterületen, 11-szer 30 méteres parcellákban vetettek el pusztai kutyatejet, homoki vértőt, homoki imolát, magyar csenkeszt, és több más „őslakos” növényt. A kísérlet bizonyította, hogy a magbanki minták alkalmasak a fajok visszatelepítésére, de a sikeresség nagymértékben függ a vetést követő időjárási viszonyoktól.

 Elsőként a Fülöpháza melletti mintaterületre látogattunk el

A Kiskunságról aztán a Pest megyei Tápiószele felé indultunk, a NöDiK központjába. A várost magunk mögött hagyva fasor szegélyezte út vezetett az intézetbe, ami korántsem tűnt a szokványos értelemben vett munkahelynek. Az intézetben – amelynek épülete valójában egy század eleji kúria, és annak arborétuma – Peti Erzsébet kalauzolt minket. 

– A Pannon Magbank ötletét részben az EU-s természetvédelmi szabályozások hívták életre. A londoni Millenium Seed Bank laboratóriumaiban már régebben foglalkoztak vadon élő növények megőrzésével, de a Kárpát-medencei magállomány összegyűjtésére még eddig nem került sor – meséli a projekt egykori vezetője, a NöDiK osztályvezetője. A Pannon Magbank létrehozását Dr. Holly László, korábbi intézet igazgató, valamint a korábbi Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium genetikai tartalékok megőrzésért felelős szervezeti egységének szakemberei is javasolták, mivel az intézménynek már nagy tapasztalata volt elsősorban az kultúrnövények és vad rokon fajaik ex-situ, azaz élőhelyen kívüli megőrzésében. 

A magbank laboratóriumában ezt személyesen is megtapasztaltuk. Petricsészékben magokat vizsgálni, tisztítani, megfigyelni csak az igazán elhivatottak képesek. Az áldozatos munkát végző szakemberek készséggel mutatták be feladataikat: a begyűjtött magokat először taxonómiailag vizsgálják, vagyis ellenőrzik, hogy minden mag az adott fajhoz tartozik-e. Ezután megtisztítják a mintákat a szennyeződésektől, idegen anyagoktól egy levegőbefúvásos tisztítóberendezés segítségével. A magvak mérése is fontos, bár a rutinos munkatársak szinte már szemmértékre is meg tudják becsülni a fajonként megkívánt, ötezer darabos mennyiséget.

A projekt tevékenységeinek másik fele a begyűjtött, megtisztított és lemért magok raktározása. Mivel hosszútávban gondolkoznak, a konzerválás előtt érdemes vizsgálni a fajok életképességét. Peti Erzsébet a csíráztató labort mutatja, ahol harminc napig csíráztatják a vadon élő növények magvait. Az életképességről kapott információkat feljegyzik, mivel a génbankszabványnak megfelelően öt-tíz évente (fajtól függően) újra kell majd ellenőrizni a csíraképességet. Ezután a magok útja a szárítást követően a hűtőkamrákba vezet, amelyekből Tápiószelén egy aktív, 0°C-os és egy -20°C-os, bázistárolót üzemeltetnek. Nem bízták a véletlenre, a -20°C-os tárolóban lévő minták „másodpéldányait” az Aggteleki Nemzeti Park egy barlangjában is őrzik, a norvégiai magbunkerhez hasonlóan, valamint a 0°C-on tárolt anyagok duplikátumai Vácrátóton is elhelyezésre kerültek.

A Pannon Magbank munkája azonban a projekt befejezését követően nem ért véget. Sőt. A maggyűjtés, a feldolgozás és elemzés tovább folytatódik, valamint elkezdődött egy felszaporítási kísérlet is a már tárolt mintákkal. De a NöDiK a felhalmozott tudást nem magának tartogatja: ottlétünkkor épp egy kisiskolás csoport lelkes diákjai érkeztek biciklivel, hogy megnézhessék a magokról szóló kiállítást és a Pannon Magbank laborjában folyó munkát. A széles körű tájékoztatás és a vállalt mennyiség meghaladása (nyolcszáz helyett kilencszáztíz fajt gyűjtöttek be) miatt a projekt 2016 májusában kiérdemelte a LIFE „Best of the best” díját.

Peti Erzsébet osztályvezető, a lezárult projekt felelőse

a cikk forrása: http://nyeromagyarok.eu/novenyi-diverzitas-kozpont.html