Legjobb lett a legjobbak között a rákosi viperamentő uniós projekt

Európában Magyarország és Erdély az utolsó oázisuk, alig pár százan maradtak, egymilliót ér minden példányuk. Legveszélyeztetettebb mérgeskígyónk, a rákosi vipera védelméért több mint tíz éve dolgoznak uniós projektekben a szakemberek. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2014-ben zárult LIFE+ projektje tavaly júniusban legjobb lett a legjobbak között; Brüsszel Best of the Best elismeréssel díjazta a faj megmentéséért tett magyar erőfeszítéseket.

Kétszer is nyert direkt brüsszeli támogatást a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) partnerek bevonásával arra, hogy Európa egyik féltett faját, a kipusztulás szélére sodródott rákosi viperát megóvja. 2004 és 2007 között 324 500 euró támogatást nyert az MME által vezetett magyar konzorcium a rákosi vipera hosszútávú megőrzésének megalapozására a LIFE-Nature alapból, 2009 és 2013 között pedig egy ennél is átfogóbb projekt zajlott további magyar és osztrák partnerek bevonásával 1 669 967 euró LIFE+ támogatásból.

– Az első szakaszban az alapokat tettük le, 2004-ben sikerült felépíteni Középadacson, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén a Rákosivipera-védelmi Központot. Tenyészprogramunk indulásakor tíz egyeddel kezdtünk, mára kétezer egyedes szaporulatnál tartunk – mondja Halpern Bálint, a központ vezető biológusa. A Kiskunsági Nemzeti Park mélyén évek óta laboratóriumi körülmények között nevelik a hüllőcsemetéket. A munka az egész Kárpát-medencére kiterjedően 2009-től újabb projektben folytatódott: – További földterületeket vettünk ott, ahol a rákosi viperák szeretnek élni. A központot sikerült bemutató helyszínné és látogatóközponttá bővíteni, területünkön tanösvényt kiépíteni, így elkezdhettük az átfogó ismeretterjesztő munkát is – teszi hozzá.

Utóbbira szükség is van, hiszen számos tévhit övezi ezt a kincset érő fajt. Gyakran idézett anekdota, miszerint Rákosi Mátyást annyira zavarta a viperával való névazonosság, hogy a kedvéért az ötvenes években némi áltudományos indoklással át is keresztelték parlagi viperára. A hivatalos nevén – újra – rákosi vipera (köznyelvi verzióban homoki kígyó) ugyan tényleg nem simogatni való plüssállat, de nem is veszedelmes fenevad.  – Nem halálos a mérgük, méhcsípésszerű, harapásuk kálciummal könnyen orvosolható – árulja el a vezető biológus, aki szó szerint a tenyerén hordozza a viperacsemetéket. Fenyegetettségük oka, hogy élőhelyeiket felszántották, az élővizeket lecsapolták a mezőgazdasági munkálatok miatt, eltűntek a jó minőségű gyepek. Mivel rejtőzködő életet élnek, főleg az újszülötteknek kell a biztonságos rejtekhely, különben hamar a gólyák zsákmányaivá válnak.  

Mára ott tartunk, összegez Halpern Bálint, hogy míg a munka elkezdésekor mintegy ötszáz példány élt az országban szétszórtan, egymástól elszigetelt, sérülékeny populációkban, addig két sikeres LIFE-projekt után csak a központban 800 vipera él, és 2010 óta – folyamatos megfigyelés mellett – összesen 400 egyedet vissza is telepítettek természetes élőhelyekre. A populációk növekedésnek indultak, mára 700-100 egyed él Magyarország területén szabadon.

fotó: Halpern Bálint

cikk forrása: http://nyeromagyarok.eu/rakosi-vipera.html